Március 12. vasárnap
Tamáskút – Bányahegy (autóbusszal) - Három-kő – Tar-kő – Őserdő – Toldi- kapu – Heregrét – Tamáskút
Táv: 16 km, szint: 460 m
Túravezető: Köves Gyula
Az egyik időjárás előrejelzés borús-esős, a másik szimplán borús, de déltájra egy kis napsütést emlegetett. Bizonyára ez utóbbiban bízva, teljesen megtelt a Bányahegy felé közlekedő autóbusz. Tudni érdemes, hogy az Eger-Lillafüred között – a Bükkön át vasárnap közlekedő járat a turistáké. Egerben buszra szállt kirándulókhoz Tamáskúton népes csapat csatlakozott. Ők gépkocsival jöttek idáig. Meglepett, hogy Köves Gyula kedvesen, a távozó busz után integetett, hiszen neki a buszon lett volna a helye. Ha már a kiírás szerint Ő a túravezető. Azután a bányahegyi leszállásnál Bónusz György terelte össze a kárpátos túrára indulókat. Rövid eligazítást követően gyors lábú csoportunk nekilódult a Három-kőnek. Kevés pihenővel, bő egy óra alatt fel is értük a 904 m magasságú csúcsra. A kilátóponton a hideg szél miatt keveset időztünk, de azért egy kis mászkálás a köveken, gyorsított eszegetés belefért.
A következő célpont a Tar-kő (950 m) volt. A Déli-Bükk jellegzetes hegyére hamar felértünk, ahol a szél mellett hószállingózás fogadott minket. Szélvédett helyen nézelődtünk, beszélgettünk. Terveztük az utunk további részét, hiszen az eredeti túraterv unalmasnak tűnt néhány társunknak. Ötletként felmerült Lambot-ház felé venni az irányt. Az nekem tetszett is, hiszen onnan Felsőtárkányba le tudtam volna menni. De, ezen javaslatot hamar
megtorpedózták. Mivel Bónusz György fejében van az egész Bükk útvonalhálózata, rögtön kipattant belőle a Körös-lyuk meglátogatásának ötlete. Na, ennek mindannyian megörültünk és az Őserdő felé irányultunk.
A Király utat érintve hamarosan a Kőris-hegy (944 m) keleti oldalában lévő barlanghoz értünk. A kíváncsibb társaink be is mentek a sötét lyukba, ahol téli álomban lévő - sziklákhoz kapaszkodott lepkéket fedeztek fel.
Visszafelé Tamáskútra egy szakaszon a volt kisvasút nyomvonalán haladtunk a Zsidó-rét irányába. Távolról megnéztük a Mohos-töbröt. Mi van az aljában? - kérdésre nem másztunk le azt megnézni, elhittük a kapott választ. Miszerint meteorológiai megfigyelés eszköze lehet ott. A Keskeny-rét elágazónál egy kicsikét mentünk az országos kéken, amelyet a következő információs táblánál el is hagytunk. A Három-követ északról elkerülve hamarosan a délelőtti utunkra jutottunk, csak most vissza irányba vettük igénybe egészen a Kőkapuig. A Török-úton lefelé haladtunk, majd a Lénárt-forrást érintve az eredeti túraterv szerinti Hereg-rétre jutottunk. Nem akartunk hosszan a műúton haladni, ezért szó szerint bementünk az erdőbe. Hamar a Tamáskúti-házhoz értünk, ahol a gépkocsik parkoltak. Mivel a kocsikban voltak szabad helyek, a kárpátos csoportunk útnak indult Egerbe. Engem a mezőkövesdi túratársak szinte házhoz szállítottak, ez úton is nagyon megköszönöm a kedves segítségüket. Természetesen a túravezető Bónusz Györgynek is hálás vagyok a jól sikerült kirándulásért.
Tamáskút – Bányahegy (autóbusszal) - Három-kő – Tar-kő – Őserdő – Toldi- kapu – Heregrét – Tamáskút
Táv: 16 km, szint: 460 m
Túravezető: Köves Gyula
Az egyik időjárás előrejelzés borús-esős, a másik szimplán borús, de déltájra egy kis napsütést emlegetett. Bizonyára ez utóbbiban bízva, teljesen megtelt a Bányahegy felé közlekedő autóbusz. Tudni érdemes, hogy az Eger-Lillafüred között – a Bükkön át vasárnap közlekedő járat a turistáké. Egerben buszra szállt kirándulókhoz Tamáskúton népes csapat csatlakozott. Ők gépkocsival jöttek idáig. Meglepett, hogy Köves Gyula kedvesen, a távozó busz után integetett, hiszen neki a buszon lett volna a helye. Ha már a kiírás szerint Ő a túravezető. Azután a bányahegyi leszállásnál Bónusz György terelte össze a kárpátos túrára indulókat. Rövid eligazítást követően gyors lábú csoportunk nekilódult a Három-kőnek. Kevés pihenővel, bő egy óra alatt fel is értük a 904 m magasságú csúcsra. A kilátóponton a hideg szél miatt keveset időztünk, de azért egy kis mászkálás a köveken, gyorsított eszegetés belefért.
A következő célpont a Tar-kő (950 m) volt. A Déli-Bükk jellegzetes hegyére hamar felértünk, ahol a szél mellett hószállingózás fogadott minket. Szélvédett helyen nézelődtünk, beszélgettünk. Terveztük az utunk további részét, hiszen az eredeti túraterv unalmasnak tűnt néhány társunknak. Ötletként felmerült Lambot-ház felé venni az irányt. Az nekem tetszett is, hiszen onnan Felsőtárkányba le tudtam volna menni. De, ezen javaslatot hamar
megtorpedózták. Mivel Bónusz György fejében van az egész Bükk útvonalhálózata, rögtön kipattant belőle a Körös-lyuk meglátogatásának ötlete. Na, ennek mindannyian megörültünk és az Őserdő felé irányultunk.
A Király utat érintve hamarosan a Kőris-hegy (944 m) keleti oldalában lévő barlanghoz értünk. A kíváncsibb társaink be is mentek a sötét lyukba, ahol téli álomban lévő - sziklákhoz kapaszkodott lepkéket fedeztek fel.
Visszafelé Tamáskútra egy szakaszon a volt kisvasút nyomvonalán haladtunk a Zsidó-rét irányába. Távolról megnéztük a Mohos-töbröt. Mi van az aljában? - kérdésre nem másztunk le azt megnézni, elhittük a kapott választ. Miszerint meteorológiai megfigyelés eszköze lehet ott. A Keskeny-rét elágazónál egy kicsikét mentünk az országos kéken, amelyet a következő információs táblánál el is hagytunk. A Három-követ északról elkerülve hamarosan a délelőtti utunkra jutottunk, csak most vissza irányba vettük igénybe egészen a Kőkapuig. A Török-úton lefelé haladtunk, majd a Lénárt-forrást érintve az eredeti túraterv szerinti Hereg-rétre jutottunk. Nem akartunk hosszan a műúton haladni, ezért szó szerint bementünk az erdőbe. Hamar a Tamáskúti-házhoz értünk, ahol a gépkocsik parkoltak. Mivel a kocsikban voltak szabad helyek, a kárpátos csoportunk útnak indult Egerbe. Engem a mezőkövesdi túratársak szinte házhoz szállítottak, ez úton is nagyon megköszönöm a kedves segítségüket. Természetesen a túravezető Bónusz Györgynek is hálás vagyok a jól sikerült kirándulásért.
{SHARETHIS}