Március 25. szombat
Útvonal: Felsőtárkány – Gyetra-tető – Őrkő-ház – Felsőtárkány
Táv: 20 km, szint: 600 m
Túravezető: Nagy Péter
Útvonal: Felsőtárkány – Gyetra-tető – Őrkő-ház – Felsőtárkány
Táv: 20 km, szint: 600 m
Túravezető: Nagy Péter
A nyári időszámítás kezdete előtti napon, a kárpátos csapatunk remek időjárási körülmények mellett indult kirándulni. Az útvonal tájékoztató jelleggel ki volt írva, amiből a nehézségi fokra is lehetett következtetni. Akik ismernek és szeretnek velem kalandozni a hegyen tudják, valójában út az ismeretlenbe indulnak. Ilyen alkalmakkor van aki a pokolba kíván, de azért mindig látok visszatérő ismerős, kedves arcokat. Nem volt ez másként most sem, bár az Egerből Felsőtárkányba induló buszon még nem tudtam, kik azok, akik velem fognak sétálni egyet a bükki rengetegben. A fűtőházi leszálló helyen aztán nyolc ismerős-ismeretlen állt mellém és meghallgatták aznapi tervemet. Elindultunk, a számomra nem túl érdekes Egeres-völgyi műúton Varróházáig. Ha egyedül kirándulok, akkor kocsival eddig jövök, utamat innen indítom.
A Varróházi erdészház előtt megpihentünk. Beszélgetés közben megtudtam, hogy a számomra ismeretlen túratársnő tudományosan kirándul. Értem ez alatt, hogy okostelefonjában egy speciális alkalmazást futtat, ami GPS adatok felhasználásával, valamint a peremfeltételek beírását követően megmondja, mennyi kalóriát vitt be, ill. égetett el. Ez alapján határozottan ajánlja, mit ehet a kedves felhasználó. Na, engem az efféle fitnesz és egészségmegőrző alkalmazásától kiver a hideg, de lássuk, a túratársnőnkkel mi lesz a túra végén!
A meseerdőn keresztül beléptünk a Hideg-Kúti-völgybe, annak piros sávjelzésű útján folytattuk utunkat egészen a régi – sajnos megszüntetett – zöld plusz kereszteződéséig. Immáron a jelzőoszlopon egy árva tábla jelzi a piros sáv irányát, az említett út már nincs rajta. A szomszédos fákon még látszik a jelzés, tehát a helyismerettel nem, de régi térképet használó is bátran elindulhat a Csókás-lápán a Csókás-rétre. A rétre érve az elfelejtett út a kerítés mellett vezetett fel a gerincen lévő zöld sávjelzésű útra. De arra nem érdemes menni, hiszen a növényzet benőtte azt. Mi, a kijárt nyomvonalon nekilódultunk a meredek hegyoldalnak és egyszuszra megtettük a kb. ötven méteres emelkedőt. Innentől kezdve a zöld sávjelzésű úton haladtunk felfelé. Kis idő múlva elértük a bekerített részt, a létrán átmászva a fakitermelés nyomait vettük észre. Azon áthaladva a kijáratnál erőgépek dolgoztak, ami néhányunknak érdekes látvány lehetett, mert leálltak nézelődni. Jutott eszembe a híres költőnk, József Attila: Favágó című versének néhány sora:
Vágom a fát hűvös halomba,
fényesül a görcse sikongva,
zúzmara hull szárnyas hajamra,
csiklándani benyúl nyakamba –
bársonyon futnak perceim.
Elől lévén, a bámészkodókra várva beszélgettem az egyik fakitermelővel. Kérdésemre elmondta, igyekezniük kell, mert az engedélyük március 31-ig szól és még sok a munka. A munkás megemlítette még, hogy az erdőirtás miatt a turisták velük veszekedni szoktak.
Utunkat folytatva elhaladtunk a lebontott Farkas-kunyhó, a Királyszék (623 vagy 646 m, egyik térkép, másik térkép) mellett, majd a társaimnak jött a meglepetés. A Gyetra-tető helyett a Kerek-hegy felé vettük az irányt. Szeretem azt a helyet, mert onnan elénk tárul a Déli-Bükk vonulatának panorámája. Felérve az általam kilátópontnak nevezett helyre, el is soroltam a látnivalókat. Tiszta, napos idő lévén tisztán látszódtak Észak-Kelet felé fordulva a Tar-kő, Vörös-kő, Hegyes-kő, Oltár-kő, aznapi úti célunk az Őr-kő. Kissé Észak-Nyugat felé tekintve pedig a Bél-kő ill. maradványa volt megcsodálható. Én most nem, de a többiek fényképeztek is rendesen.
Utunk folytatásaként a Kerek-hegy 790 métert jelző csúcskövét mellőzve előbb le-, majd felmenetben elértünk a Zöld-rétre. Egy kicsikét sétáltunk az országos kék nyomvonalán, de csak az őr-kői kék háromszögjelzésig. Onnan hamarosan a csúcsra értünk (880 m). Érezhetően meleg napsütésben, a csodás panorámában gyönyörködve az ebédszünetet itt tartottuk.
Egy pillantással nyugtáztuk a program szerinti Őrkő-ház helyét, s kalandos utunkat folytatva visszaindultunk Felsőtárkányba. A kiváló vízvételi helyen, a Peskő-ház melletti forrásnál kulacsainkat megtöltöttük. Ekkor vettük észre, igyekeznünk kell, ha időben a buszmegállóban akarunk lenni. Az erőltetett menet a Peskő-völgyön lefelé haladt, majd a délelőtti zöld kereszt elágazó pontnál találtuk magunkat. Innentől már az ismerős kocsiúton nyargaltunk a buszhoz, amelyet éppen időben el is értünk.
Ezen utolsó sietős útszakaszunkon a zsírégetést kalkuláló műszer bizonyára kiakadhatott, mert a „gazdája” kissé megmorgott a tempó miatt. Ennek ellenére bízom benne, kedves túratársnőnk legközelebb is velem, ill. velünk tart a kalandos és látványokkal teli kirándulásokon.
Utólag magamban ezt a túrát dupla bónusznak neveztem. Egyrészt azért, mert kedves Bónusz György, a Kárpát Egyesület, Eger oszlopos segítője, túravezetője megtisztelt jelenlétével. Másrészt, ráadás útvonallal kedveskedtem kiránduló társaimnak. Remélem, a nehézségek ellenére ezt Ők is így érzik, gondolják.
A Varróházi erdészház előtt megpihentünk. Beszélgetés közben megtudtam, hogy a számomra ismeretlen túratársnő tudományosan kirándul. Értem ez alatt, hogy okostelefonjában egy speciális alkalmazást futtat, ami GPS adatok felhasználásával, valamint a peremfeltételek beírását követően megmondja, mennyi kalóriát vitt be, ill. égetett el. Ez alapján határozottan ajánlja, mit ehet a kedves felhasználó. Na, engem az efféle fitnesz és egészségmegőrző alkalmazásától kiver a hideg, de lássuk, a túratársnőnkkel mi lesz a túra végén!
A meseerdőn keresztül beléptünk a Hideg-Kúti-völgybe, annak piros sávjelzésű útján folytattuk utunkat egészen a régi – sajnos megszüntetett – zöld plusz kereszteződéséig. Immáron a jelzőoszlopon egy árva tábla jelzi a piros sáv irányát, az említett út már nincs rajta. A szomszédos fákon még látszik a jelzés, tehát a helyismerettel nem, de régi térképet használó is bátran elindulhat a Csókás-lápán a Csókás-rétre. A rétre érve az elfelejtett út a kerítés mellett vezetett fel a gerincen lévő zöld sávjelzésű útra. De arra nem érdemes menni, hiszen a növényzet benőtte azt. Mi, a kijárt nyomvonalon nekilódultunk a meredek hegyoldalnak és egyszuszra megtettük a kb. ötven méteres emelkedőt. Innentől kezdve a zöld sávjelzésű úton haladtunk felfelé. Kis idő múlva elértük a bekerített részt, a létrán átmászva a fakitermelés nyomait vettük észre. Azon áthaladva a kijáratnál erőgépek dolgoztak, ami néhányunknak érdekes látvány lehetett, mert leálltak nézelődni. Jutott eszembe a híres költőnk, József Attila: Favágó című versének néhány sora:
Vágom a fát hűvös halomba,
fényesül a görcse sikongva,
zúzmara hull szárnyas hajamra,
csiklándani benyúl nyakamba –
bársonyon futnak perceim.
Elől lévén, a bámészkodókra várva beszélgettem az egyik fakitermelővel. Kérdésemre elmondta, igyekezniük kell, mert az engedélyük március 31-ig szól és még sok a munka. A munkás megemlítette még, hogy az erdőirtás miatt a turisták velük veszekedni szoktak.
Utunkat folytatva elhaladtunk a lebontott Farkas-kunyhó, a Királyszék (623 vagy 646 m, egyik térkép, másik térkép) mellett, majd a társaimnak jött a meglepetés. A Gyetra-tető helyett a Kerek-hegy felé vettük az irányt. Szeretem azt a helyet, mert onnan elénk tárul a Déli-Bükk vonulatának panorámája. Felérve az általam kilátópontnak nevezett helyre, el is soroltam a látnivalókat. Tiszta, napos idő lévén tisztán látszódtak Észak-Kelet felé fordulva a Tar-kő, Vörös-kő, Hegyes-kő, Oltár-kő, aznapi úti célunk az Őr-kő. Kissé Észak-Nyugat felé tekintve pedig a Bél-kő ill. maradványa volt megcsodálható. Én most nem, de a többiek fényképeztek is rendesen.
Utunk folytatásaként a Kerek-hegy 790 métert jelző csúcskövét mellőzve előbb le-, majd felmenetben elértünk a Zöld-rétre. Egy kicsikét sétáltunk az országos kék nyomvonalán, de csak az őr-kői kék háromszögjelzésig. Onnan hamarosan a csúcsra értünk (880 m). Érezhetően meleg napsütésben, a csodás panorámában gyönyörködve az ebédszünetet itt tartottuk.
Egy pillantással nyugtáztuk a program szerinti Őrkő-ház helyét, s kalandos utunkat folytatva visszaindultunk Felsőtárkányba. A kiváló vízvételi helyen, a Peskő-ház melletti forrásnál kulacsainkat megtöltöttük. Ekkor vettük észre, igyekeznünk kell, ha időben a buszmegállóban akarunk lenni. Az erőltetett menet a Peskő-völgyön lefelé haladt, majd a délelőtti zöld kereszt elágazó pontnál találtuk magunkat. Innentől már az ismerős kocsiúton nyargaltunk a buszhoz, amelyet éppen időben el is értünk.
Ezen utolsó sietős útszakaszunkon a zsírégetést kalkuláló műszer bizonyára kiakadhatott, mert a „gazdája” kissé megmorgott a tempó miatt. Ennek ellenére bízom benne, kedves túratársnőnk legközelebb is velem, ill. velünk tart a kalandos és látványokkal teli kirándulásokon.
Utólag magamban ezt a túrát dupla bónusznak neveztem. Egyrészt azért, mert kedves Bónusz György, a Kárpát Egyesület, Eger oszlopos segítője, túravezetője megtisztelt jelenlétével. Másrészt, ráadás útvonallal kedveskedtem kiránduló társaimnak. Remélem, a nehézségek ellenére ezt Ők is így érzik, gondolják.
{SHARETHIS}